Szövegdoboz: Szövegdoboz: Szövegdoboz: RHÉDEY KASTÉLY
Szövegdoboz: Szövegdoboz: Szövegdoboz: Szövegdoboz:  RHÉDEY KASTÉLY
Szövegdoboz:  Rhédey Kastély | 4142 Zsáka, Bethlen Gábor út 18. 
 info@rhedeykastely.hu | www.rhedeykastely.hu | facebook.com/rhedeykastely
Szövegdoboz:  Általános Üzleti Feltételek | Adatvédelem | Jogi nyilatkozat 
 Copyright © 2015-2016 |  Rhédey Kastély Alapítvány |  All rights reserved 
Szövegdoboz:          RHÉDEY KASTÉLY TULAJDONOSAI

         A zsákai Rhédey kastély tulajdonosa 1858-tól 1897-ig.

         GRÓF RHÉDEY GÁBOR (1823–1897)
         A zsákai Rhédey-kastélyt 1858-ban gróf Rhédey Gábor építtette. A Rhédey kastély a grófi család és 
         leszármazottaik tulajdonában volt. 1885 előtt a Rhédey kastélyban volt a gróf Rhédey család levéltára. 
         Gróf Rhédey Gábor 1897. április. 21-én bekövetkezett halála után a család férfi örökös nélkül maradt, 
         így leányági testvére Rhédey Zsófia grófnő, majd lánya Rhédey Erzsébet, férjezett Paksy Józsefné 
         birtokolta a kastélyt.

         A zsákai Rhédey kastély tulajdonosa 1908-tól 1916-ig.

         GRÓF ALMÁSY IMRE (1868–1929) kamarás, politikus, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja.
         Tanulmányait a kolozsvári, budapesti és berlini egyetemen végezte. 1892-től 1897-ig a szabadelvű párt 
         programjával országgyűlési képviselő. 1906-től 1909-ig a Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja. 
         Tagja volt a főrendiháznak, majd 1927-től a felsőháznak. 
         1923-ban az Országos Mezőgazdasági Kamara első elnöke.

         A zsákai Rhédey kastély tulajdonosa 1926-tól 1944-ig.

         BÁRÓ VAY LÁSZLÓ (1890-1966) magyar királyi földművelésügyi és miniszterelnökségi államtitkár, 
         magyar királyi titkos tanácsos, Hajdú és Bihar vármegye, valamint Debrecen szabad királyi város főispánja.
         Országgyűlési képviselő, a Magyar Élet Pártja országos elnöke, a magyar főrendiház örökös tagja, 
         a magyar Országgyűlés Felsőházának tagja, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke, 
         a zsákai Református Egyházközség gondnoka, a Johannita rend lovagja. 
         1933-46 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka.

         RHÉDEY KASTÉLY TÖRTÉNETE

         A zsákai Rhédey Kastélyt 1858-ban gróf Rhédey Gábor építtette. Gróf Rhédey Gábor fontosnak tartott 
         egy jelentősebb épületet emeltetni, katonás temperamentumának megfelelően, vagy inkább a kor divatját 
         követve, vagy pedig éppen a múltat szimbolizáló vár emlékét idézve. A Rhédey Kastély négy sarokrizalitjával 
         és az „öreg” toronyra emlékeztető tornyával, talán visszavezette építtetőjét a dicső múltba. 

         A Rhédey kastély a Rhédey család és leszármazottaik tulajdonában volt, akik feltehetően lakták is a kastély
         épületét. Erre enged következtetni a Vasárnapi Újság 1862. november 10-i száma is, miszerint: „az itt állandó 
         lakást bíró gróf Rhédey Gábor őméltósága saját díszes kastélyában rendezett estéllyel örvendeztette meg 
         a közel s távolból összegyűlt, mintegy hatvan tagból álló vendégsereget” 
         (már akik az orgonaszentelésen részt vettek). 

         1885 előtt a zsákai Rhédey Kastélyban volt a Rhédey család levéltára is.

         Rhédey Gábor 1897. április. 21-én bekövetkezett halála után a család férfi örökös nélkül maradt, így leányági
         testvére Rhédey Zsófia grófnő, majd lánya Rhédey Erzsébet, férjezett Paksy Józsefné birtokolta a kastélyt.

         1908-ban gróf Almásy Imre vásárolta meg, de 1916 táján már báró Vay László tulajdonában található a kastély. 
         Az első világháború utolsó éveiben hadikórházként működik, majd pedig báró Vay László 1926-tól 1944-ig 
         a második házasságából származó családjával lakott a kastélyban.

         1945-ben államosítják, a főépületet a pártok, a melléképületeket a helyi földművelő szövetkezet használja. 
         1950-ben átalakítják, ettől az évtől kezdve iskola működött benne egészen 1984-ig. 
         Védetté 1958-ban nyilvánították.

         A kastély épület bástyaszerű elemekkel díszített formájával hívja fel magára a figyelmet, magán viselve 
         a XIX. század kedvelt építészeti stílusának, a romantikus historicizmusnak a jegyeit. 

         Az oldalrizalitokkal tagolt épület közepén álló torony egy ősibb megjelenést tükrözve „öregtoronyként” 
         jelenik meg. Az épület ablakai egyenes záródásúak. A főhomlokzatból három félköríves záródású oszlopon 
         nyugvó, tetején pártázattal díszített portikusz lép ki. A két sarkon álló oszlopot támfal erősíti. 

         A főhomlokzatból kétoldalt egy-egy lépcsőzetes díszítésű, iker világítóablakos, háromszög oromzatú 
         rizalit lép előre, melyek sarkát nyolcszög alakú pártázatos fiatorony díszíti. 

         Az oldalrizalitok ablakai fölött lépcsős-füles párkányt, alattuk egyszerű párkányt találunk. 
         Az épület tengelyében négyzetes alaprajzú, kváderezett, köríves záródású ablakokkal tagolt, 
         kétszintes torony áll. Tetejét csúcsíves attika zárja, alatta ívsoros párkány fut körbe. 
         Az épület főpárkánya fölött pártázat fut körbe (a rizalitok kivételével), alatta ívsoros 
         vakolatpárkány látható. A bal oldali homlokzaton az ajtóhoz kétkarú, ívelt mellvédes 
         lépcsősor vezet. Hátsó homlokzatának tengelyében található ajtóhoz kétkarú, egyenes 
         lépcsősor visz fel, melynek mellvédje alatt találjuk a pinceajtót. 

         A hátsó homlokzat két szélén a főhomlokzathoz hasonló oldalrizalitot találunk. A kocsi állóból 
         nyíló középső tér kétoldalt kétmenetes elrendezésben négy-négy nagy, eltérő méretű, így különböző 
         funkciójú helyiség található. Míg kívül egységes megformálást találunk, addig a belső szerkezete 
         korántsem szimmetrikus a későbbi szükségszerű átalakítások miatt.